1. A GYÓGYSZER NEVE
Dolowill Baby 100 mg/5 ml belsőleges szuszpenzió
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
5 ml belsőleges szuszpenzió 100 mg ibuprofént tartalmaz.
Ismert hatású segédanyagok: szorbit (E420) 1500 mg/5 ml, nátrium-benzoát (E211) 0,50 mg/5 ml, propilénglikol (E1520) 12 mg/5 ml és aszpartám (E951) 0,19 mg/5 ml.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Belsőleges szuszpenzió.
Csaknem fehér vagy barnás homogén szuszpenzió sárgabarack illattal.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió 3 hónapos (5 kg nál nagyobb testtömegű) és annál idősebb gyermekek esetében javallt.
Enyhe vagy közepesen erős fájdalom és láz rövid ideig tartó tüneti kezelésére.
Meghűléssel és influenzával együtt járó fájdalom és láz rövid ideig tartó tüneti kezelésére.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek enyhítéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd
4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
3 6 hónapos csecsemők esetében orvoshoz kell fordulni, ha a tünetek rosszabbodnak vagy 24 órán át nem változnak.
Ha 6 hónapos vagy annál idősebb gyermekek esetében több mint 3 napig kell alkalmazni a gyógyszert, vagy ha a tünetek rosszabbodnak, orvoshoz kell fordulni.
Az adagokat 6 8 óránként kell beadni. Az egyes dózisok között legalább 4 órának kell eltelnie. A javasolt napi adag 20 mg/kg több részre osztva. A dózisok között eltelő időtartamot a tünetek súlyossága alapján kell meghatározni. A napi maximális dózist nem szabad túllépni.
A dózisok a következők:
Életkor (testtömeg)
Gyakoriság
Egyszeri adag Napi maximális adag
3 6 hónap
(5 7,6 kg)
Naponta 3 szor 50 mg (2,5 ml) 150 mg (7,5 ml)
6 12 hónap
(7,7 9 kg)
Naponta 3 4 szer 50 mg (2,5 ml) 150 200 mg (7,5 10 ml)
1 3 év
(10 15 kg) Naponta 3 szor 100 mg (5 ml) 300 mg (15 ml)
4 6 év
(16 20 kg) Naponta 3 szor 150 mg (7,5 ml) 450 mg (22,5 ml)
7 9 év
(21 29 kg) Naponta 3 szor 200 mg (10 ml) 600 mg (30 ml)
10 12 év
(30 40 kg) Naponta 4 szer 200 mg (10 ml) 800 mg (40 ml)
A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek enyhítéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd
4.4 pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra és kizárólag rövid távú használatra.
Lehetőleg étkezés közben vagy után kell bevenni.
A megfelelő adagolás elősegítésére az üveghez egy műanyag fecskendő (5 ml) van mellékelve.
3 hónapos kor alatti gyermekeknek nem adható.
4.3 Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Olyan betegek esetében, akik kórtörténetében acetilszalicilsavval vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel szembeni túlérzékenység (például asthma, rhinitis, angioödéma vagy urticaria) szerepel.
Aktív gyomor- vagy nyombélfekély vagy a kórtörténetben szereplő kiújuló emésztőrendszeri fekély/vérzés (két vagy több különálló, igazolt fekélyes vagy vérzéses epizód).
Kórtörténetben szereplő, korábbi NSAID terápiával összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció.
Súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. osztály), veseelégtelenség vagy májelégtelenség (lásd 4.4 pont).
Vérző diathesis és véralvadási zavar.
Súlyos kiszáradás (amelyet hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okozhat).
Cerebrovascularis vagy más aktív vérzés.
3 hónapos kor alatti gyermekek esetében.
A terhesség utolsó trimesztere (lásd 4.6 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió NSAID okkal, így szelektív ciklooxigenáz 2-gátlókkal való egyidejű alkalmazása kerülendő.
Asthmás betegeknek az ibuprofén alkalmazása előtt ki kell kérniük kezelőorvosuk tanácsát (lásd alább).
A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetőek a tünetek megszüntetéséhez szükséges lehető legkisebb adag legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.2 pont és az alábbi gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatok részt). A javasoltnál nagyobb adagok alkalmazása súlyos kockázatokat okozhat.
A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió kizárólag az előny-kockázat arány szigorú mérlegelésével alkalmazható az alábbi állapotok esetében:
- szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy más autoimmun betegségek
- a porfirin-metabolizmus öröklött rendellenessége (például akut intermittáló porphyria)
- a terhesség első vagy második trimesztere (lásd 4.6 pont)
- szoptatás (lásd 4.6 pont).
Fokozott óvatossággal kell eljárni a következő esetekben:
- gastrointestinalis betegségek, így krónikus gyulladásos bélbetegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség)
- szívelégtelenség és hypertonia
- beszűkült veseműködés
- májműködési zavar
- vérképzési zavar
- véralvadási zavarok
- allergiák, szénanátha, az orrnyálkahártya krónikus duzzanata, adenoidok, krónikus obstruktív légúti betegség vagy asthma bronchiale, amelyek az allergiás reakciók fokozott kockázataként fordulnak elő ezeknél a betegeknél. Ezek az allergiás reakciók asthmás rohamok (úgynevezett analgetikus asthma), Quincke-ödéma vagy csalánkiütés formájában jelentkezhetnek.
- közvetlenül nagy műtétek után.
Gastrointestinalis vérzés, fekély és perforáció
Gastrointestinalis vérzés, fekély vagy akár halálos kimenetelű perforáció előfordulásáról számoltak be nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel összefüggésben, a kezelés bármely pontján, figyelmeztető tünetekkel vagy anélkül, illetve függetlenül attól, hogy súlyos gastrointestinalis esemény előfordult-e már a betegnél vagy sem.
A gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kockázata a nem-szteroid gyulladáscsökkentő adagjának növelésével nő, olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében fekély szerepel, különösen, ha annak szövődményeként vérzés vagy perforáció is előfordult (lásd 4.3 pont), valamint idős korban. Ilyen betegek esetén a kezelést a lehető legalacsonyabb adaggal kell kezdeni. Védő hatású készítményekkel (például mizoprosztollal vagy protonpumpa-gátlókkal) történő kombinációs terápia alkalmazása megfontolandó ilyen betegek esetében, valamint azoknál, akik alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, gastrointestinalis veszélyt fokozó gyógyszereket szednek egyidejűleg (lásd alább és 4.5 pont).
Azoknak a betegeknek, akiknél már előfordult korábban gastrointestinalis toxicitás – különösen, ha időskorúak – jelezni kell bármilyen szokatlan hasi panaszt (különösen az emésztőrendszeri vérzést), különösen a kezelés kezdeti szakaszában.
Óvatosság szükséges olyan betegek esetén, akik a fekélyképződés vagy vérzés veszélyét fokozó gyógyszereket, például orális kortikoszteroidokat, antikoagulánsokat, mint például warfarint vagy heparint, szelektív szerotonin visszavétel gátlókat vagy vérlemezke-gátlókat, mint például acetilszalicilsavat szednek egyidejűleg (lásd 4.5 pont).
Ha a Dolowill Baby belsőleges szuszpenziót kapó betegnél gastrointestinalis vérzés vagy fekély alakul ki, a kezelést le kell állítani.
Nem-szteroid gyulladáscsökkentők fokozott óvatossággal alkalmazhatóak olyan betegeknél, akik kórtörténetében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mert állapotuk rosszabbodhat (lásd 4.8 pont).
Idősek
Idős betegeknél nagyobb gyakorisággal fordulnak elő nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel összefüggő mellékhatások, különösen gastrointestinalis vérzés és perforáció, amely akár halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.2 pont).
Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások
Fokozott körültekintéssel kell eljárni (orvos vagy gyógyszerész tanácsát kell kérni) a kezelés megkezdése előtt, olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében magas vérnyomás és/vagy szívelégtelenség szerepel, mert a beszámolók szerint a nem-szteroid gyulladáscsökkentők folyadék retenciót, hypertoniát és ödémát okoztak.
A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy adagok (napi 2400 mg) esetén, kis mértékben növeli az artériás thrombosisos események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatát. Az epidemiológiai vizsgálatok alapján általánosságban elmondható, hogy a kis dózisban alkalmazott ibuprofén (például napi ≤1200 mg) nem jár együtt az artériás thromboticus események kockázatának növekedésével.
Nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II III), igazolt ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek kizárólag gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) alkalmazása kerülendő.
Gondos megfontolást igényel a cardiovascularis események tekintetében rizikófaktorokkal (például hypertoniával, hyperlipidaemiával, diabetes mellitus-szal, dohányzással) rendelkező betegek hosszú távú kezelése is, különösen, ha nagy dózisú ibuprofén (2400 mg/nap) alkalmazása szükséges.
Súlyos bőrreakciók
Súlyos, egyes esetekben halálos bőrreakciók, így exfoliatív dermatitis, Stevens—Johnson-szindróma és toxikus epidermalis necrolysis előfordulásáról számoltak be igen ritka esetekben, a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel összefüggésben (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy ezeknek a reakcióknak a kockázata a terápia korai szakaszában a legnagyobb és az esetek többségében ezek a kezelés első hónapjában fordulnak elő. Az ibuprofént tartalmazó gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatosan akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) előfordulásáról számoltak be. A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió alkalmazását abba kell hagyni, ha a bőrkiütés, nyálkahártya elváltozások első tünetei vagy a túlérzékenység egyéb jelei mutatkoznak.
Kivételesen a súlyos bőr és lágyszöveti fertőzéses szövődmények oka varicella lehet. Jelenleg nem zárható ki az, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők szerepet játszanak ezen fertőzések súlyosbodásában. Így varicella fertőzés esetén tanácsos kerülni a Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió alkalmazását.
A vesét érintő hatások
Az ibuprofén a renalis perfúzióra kifejtett hatásánál fogva nátrium-, kálium- és folyadék visszatartást okozhat azoknál a betegeknél, akik kórtörténetében vesebetegségek szerepelnek. Ez ödémát okozhat, illetve akár szívelégtelenséghez vagy hypertoniához vezethet az arra hajlamos betegeknél.
Más NSAID okhoz hasonlóan az ibuprofén hosszú ideig tartó alkalmazása állatokban a vesepapillák nekrózisát és a vese egyéb kóros elváltozásait eredményezte. Emberben haematuriával, proteinuriával járó akut interstitialis nephritisről és esetenként nephrosis szindrómáról számoltak be. Nephrotoxicitást is megfigyeltek olyan betegek esetében, akiknél a prosztaglandinok szerepet játszanak a renalis perfúzió fenntartásában. Ezeknél a betegeknél az NSAID ok alkalmazása a prosztaglandin-képződés és másodlagosan a vese vérellátásának dózisfüggő csökkenését okozhatja, ami a vese manifeszt dekompenzációját válthatja ki. Ennek a reakciónak a kockázata azoknál a betegeknél nagyobb, akik veseműködési zavarban, szívelégtelenségben, májműködési zavarban szenvednek, diuretikumokat és ACE gátlókat szednek, illetve időskorúak. Az NSAID kezelés befejezése után rendszerint helyreáll a kezelés előtti állapot.
Kiszáradt gyermekeknél, serdülőknél és időseknél fennáll a vesekárosodás kockázata.
Allergiás reakciók
Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciók (például anafilaxiás sokk) előfordulását figyelték meg. A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió bevételét követően a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a terápiát. A szakembereknek a tüneteknek megfelelő orvosilag előírt intézkedéseket kell elvégezni.
Fokozott körültekintéssel kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknél túlérzékenységi vagy allergiás reakciók alakulnak ki, mert esetükben fokozott a Dolowill Baby belsőleges szuszpenzióval szembeni túlérzékenység kockázata.
Egyéb óvintézkedések
A bronchospasmus, az urticaria vagy az angioödéma súlyosbodhat olyan betegeknél, akik asthma bronchiale-ban, krónikus rhinitis-ben, sinusitis-ben vagy allergiás megbetegedésben szenvednek, orrpolipjaik vagy adenoidjaik vannak, illetve kórtörténetükben ilyen szerepel.
Az ibuprofén elfedheti a fertőzés jeleit vagy tüneteit (a lázat, fájdalmat és a duzzanatot).
Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése
A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Dolowill Baby belsőleges szuszpenziót fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.
A fájdalomcsillapítók bármely típusának hosszan tartó alkalmazása a fejfájás csillapítására súlyosbíthatja a fejfájást. Ha ezt tapasztalja vagy fennáll ennek gyanúja, a betegnek orvoshoz kell fordulnia és abba kell hagynia a gyógyszer szedését. A túlzott gyógyszerhasználatból fakadó fejfájás (Medication Overuse Headache, MOH) olyan betegeknél tételezhető fel, akiknek gyakran vagy naponta fáj a fejük, a fejfájás elleni gyógyszerek rendszeres használata ellenére (vagy ennek következtében).
A fájdalomcsillapítók szokásszerű szedése, különösen több fájdalomcsillapító hatóanyag kombinálásával, általában tartós vesekárosodáshoz vezethet, amelynél fennáll a veseelégtelenség kockázata. Ezt a kockázatot tovább növelheti a sóvesztéssel és kiszáradással járó fizikai megterhelés. Ezért ezt kerülni kell.
Az ibuprofénnel való kezelés során egyes esetekben az aszeptikus meningitis tüneteit, így nyakmerevséget, fejfájást, hányingert, hányást, lázat vagy dezorientáltságot figyeltek meg meglévő autoimmun betegségben (például szisztémás lupus erythematosusban, kevert kötőszöveti betegségben) szenvedők esetében.
Az ibuprofén átmenetileg gátolhatja a thrombocyta aggregációt és megnyújthatja a vérzési időt. Ezért a véralvadási zavarban szenvedő vagy antikoaguláns terápiában részesülő betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani.
Az ibuprofénnel való hosszú távú kezelés esetén rendszeres időközönként ellenőrizni kell a máj- és a veseműködést, valamint a vérképet, különösen nagy kockázatú betegek esetében.
Az alkoholfogyasztást kerülni kell, mivel ez felerősítheti az NSAID ok mellékhatásait, különösen, ha az a gastrointestinalis traktust vagy a központi idegrendszert érinti.
Az ibuprofént szedő betegeknek jelenteniük kell kezelőorvosuknak a gastrointestinalis fekély vagy vérzés jeleit vagy tüneteit, a homályos látást vagy egyéb szemészeti tünetet, bőrkiütést, testsúlynövekedést vagy ödémát.
A nők termékenységével kapcsolatban lásd a 4.6 pontot.
A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió 5 ml e 1,5 g szorbitot (E420) tartalmaz.
A szorbit fruktózforrás. Örökletes fruktózintoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható.
A szorbit hasi kellemetlen érzést és enyhe hasmenést okozhat.
Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú készítmények vagy a táplálékkal történő szorbit (vagy fruktóz) bevitel additív hatását figyelembe kell venni.
A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazott egyéb, szájon át alkalmazott gyógyszerek biohasznosulását.
A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió 5 ml-e 0,19 mg aszpartámot (E951) tartalmaz.
Az aszpartám szájon át történő alkalmazást követően az emésztőrendszerben hidrolizálódik. A hidrolízis egyik fő terméke a fenilalanin, ami a fenilketonúriás betegek számára ártalmas lehet.
A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió 5 ml-e 12 mg propilénglikolt (E1520) tartalmaz.
A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió egyszeri maximális adagja (10 ml) kevesebb, mint körülbelül 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Az ibuprofén nem szedhető az alábbi gyógyszerekkel kombinálva:
Acetilszalicilsav: Az ibuprofén és acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása, a mellékhatások lehetséges felerősödése miatt, általában nem javasolt, kivéve, ha az orvos alacsony dózisú (legfeljebb napi 75 mg) acetilszalicilsav szedését javasolta.
A kísérleti adatok szerint az ibuprofén kompetitíven gátolhatja az alacsony dózisú acetilszalicilsav thrombocyta aggregációra gyakorolt hatását, egyidejű alkalmazás esetén. Bár nem teljesen bizonyos, hogy ezek az adatok hogyan vonatkoztathatók a klinikai helyzetre, nem zárható ki annak lehetősége, hogy a rendszeresen, hosszú távon alkalmazott ibuprofén csökkenti az alacsony dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén alkalmankénti szedése esetén klinikailag releváns hatás nem várható (lásd 5.1 pont).
Más nem-szteroid gyulladáscsökkentők, beleértve a szelektív ciklooxigenáz 2-gátlókat: Kettő vagy több nem-szteroid gyulladáscsökkentő egyidejű alkalmazása kerülendő, mert ez fokozhatja a nemkívánatos hatások kockázatát (lásd 4.4 pont).
Az ibuprofén óvatosan adható az alábbi kombinációkban:
Antikoagulánsok: A nem-szteroid gyulladáscsökkentők fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin hatásait (lásd 4.4 pont).
Vérnyomáscsökkentők (ACE gátlók, béta-blokkolók, angiotenzin-II receptor antagonisták) és diuretikumok: az NSAID ok csökkenthetik ezeknek a gyógyszereknek a hatásait. A diuretikumok fokozhatják az NSAID ok okozta nephrotoxicitás kockázatát. Az ibuprofén és a kálium-spóroló diuretikumok vagy ACE gátlók egyidejű alkalmazása hyperkalaemiát okozhat. A káliumszintek szoros monitorozása szükséges.
Kaptopril: A kísérletes vizsgálatok szerint az ibuprofén antagonizálja a kaptopril nátrium kiválasztást fokozó hatását.
Kortikoszteroidok: Fokozódik a gastrointestinalis fekély és vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
Thrombocyta aggregációt gátló szerek és szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI k): fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). Az NSAID ok nem adhatók együtt thrombocyta aggregációt gátló szerekkel, például tiklopidinnel, az additív thrombocyta aggregációt gátló hatás miatt.
Szívglikozidok: Az NSAID ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR t és fokozhatják a plazma szívglikozid-szintjét (például digoxin).
Lítium: A bizonyítékok arra utalnak, hogy megnövekedhet a lítium plazmaszintje.
Metotrexát: Az NSAID ok gátolják a metotrexát tubuláris szekrécióját, és olyan metabolikus kölcsönhatások alakulhatnak ki, amelyek a metotrexát clearance ének csökkenését eredményezik. A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió alkalmazása a metotrexát bevétele előtti vagy utáni 24 órában megnövelheti a metotrexát koncentrációját és fokozhatja annak toxikus hatásait. Ezért az NSAID-ok és nagy dózisú metotrexát egyidejű alkalmazása kerülendő. Ezenkívül, alacsony dózisú metotrexát-kezelés esetén is figyelembe kell venni a kölcsönhatások lehetséges kockázatát, különösen beszűkült veseműködésű betegek esetében. Egyidejű alkalmazás esetén a veseműködést ellenőrizni kell.
Ciklosporin: A nephrotoxicitás fokozott kockázata.
Mifepriszton: Nem-szteroid gyulladáscsökkentők nem alkalmazhatók a mifepriszton beadása után 8 12 napig, mert a nem-szteroid gyulladáscsökkentők gyengíthetik a mifepriszton hatását.
Takrolimusz: Megnövekedhet a vesetoxicitás kockázata, amikor nem-szteroid gyulladáscsökkentőt takrolimusszal egyidejűleg alkalmaznak.
Zidovudin: Megnövekszik a hematológiai toxicitás kockázata, amikor nem-szteroid gyulladáscsökkentőt zidovudinnal egyidejűleg alkalmaznak. Bizonyítottan fokozódik a haemarthrosis és a haematoma kockázata olyan HIV(+) hemofíliás betegeknél, akik ziduvodint és ibuprofént kapnak egyidejűleg.
Kinolon antibiotikumok: Állatkísérletes adatok szerint a nem-szteroid gyulladáscsökkentők fokozhatják a kinolon antibiotikumok okozta görcsrohamok kockázatát. Azon betegeknél fokozottabb a görcsrohamok kialakulásának kockázata, akik egyidejűleg kapnak nem-szteroid gyulladáscsökkentőt és kinolonokat.
Szulfonilureák: Az NSAID ok fokozhatják a szulfonilureák hypoglikaemiás hatását. Egyidejű kezelés esetén a vércukorszintek ellenőrzése javasolt.
Aminoglikozidok: Az NSAID ok lelassíthatják az aminoglikozidok eliminációját és fokozhatják azok toxicitását.
CYP2C9 inhibitorok (például vorikonazol vagy flukonazol): Az ibuprofén és CYP2C9 gátlók egyidejű alkalmazása megnövelheti az ibuprofén-expozíciót (CYP2C9). Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 inhibitorok) végzett vizsgálatban az S(+) ibuprofén expozíció körülbelül 80 100% os emelkedését figyelték meg. Erős CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén mérlegelni kell az ibuprofén adagjának csökkentését, különösen nagy adagú ibuprofén és vorikonazol vagy flukonazol együttadása esetén.
Kolesztiramin: A kolesztiramin és ibuprofén egyidejű alkalmazása az ibuprofén felszívódásának elhúzódását és csökkenését (25%) eredményezi. Ezeket a gyógyszereket legalább két óra eltéréssel kell bevenni.
Növényi kivonatok: A Gingko biloba az NSAID okkal együtt alkalmazva fokozhatja a vérzés kockázatát.
Alkohol: Krónikus alkoholfogyasztó (14 20 ital/hét vagy annál több) személyek esetében az ibuprofén alkalmazása kerülendő, a jelentős gastrointestinalis mellékhatások, így a vérzés fokozott kockázata miatt.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A prosztaglandin szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovascularis malformatiók abszolút kockázata kevesebb, mint 1% ról körülbelül 1,5% ra nőtt. Vélhetően a kockázat a dózissal és a terápia időtartamával nő.
Állatokban prosztaglandinszintézis-gátló adása után emelkedett a pre- és posztimplantációs veszteség és az embrionális/foetalis letalitás. Továbbá állatokban az organogenesis időszakában adott prosztaglandinszintézis-gátló hatására megnőtt a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága.
A terhesség 20. hetétől kezdődően a Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Továbbá, a második trimeszterben történő alkalmazás során ductus arteriosus constrictiót jelentettek, melyek többsége megoldódott a kezelés felfüggesztése után. Következésképpen, a terhesség első és második trimeszterében a Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió csak nagyon indokolt esetben adható. Terhességet tervező nőnek vagy a terhesség első, illetve második trimeszterében a legkisebb hatékony dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus constrictio antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy ductus arteriosus constrictio észlelése esetén.
A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandinszintézist-gátló szer az alábbiakat válthatja ki
a magzatnál:
- Cardiopulmonalis toxicitás (ductus arteriosus constrictio/elzáródás és pulmonalis hypertonia);
- Renalis dysfunctio (lásd fent);
a terhesség végén az anyánál és az újszülöttnél:
- A vérzési idő potenciális megnyúlása antiaggregációs hatás révén, amely nagyon alacsony adagok mellett is kialakulhat;
- A méhkontrakciók gátlása, amely késleltetett vagy elhúzódó szülést eredményezhet.
Következésképpen a Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió adása kontraindikált a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont).
Szoptatás
Az ibuprofén kiválasztódik az anyatejbe, de a terápiás dózisok rövid távú alkalmazása mellett a csecsemőre gyakorolt hatás kockázata valószínűleg nem áll fenn. Ha azonban az orvos hosszabb távú kezelést ír elő, mérlegelendő a csecsemő korábbi elválasztása.
Termékenység
Az ibuprofén alkalmazása csökkentheti a termékenységet, ezért nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe szeretnének esni. Azon nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, illetve, akik termékenységi vizsgálaton esnek át, az ibuprofén abbahagyása mérlegelendő.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió nem befolyásolja hátrányosan a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban, mivel nagy dózisok esetében olyan mellékhatások alakulhatnak ki, mint a fáradtság, aluszékonyság, vertigo (a beszámolók szerint gyakori) és látászavar (a beszámolók szerint nem gyakori), a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek egyes esetekben gyengülhetnek. Ezt a hatást az egyidejűleg fogyasztott alkohol felerősítheti.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események emésztőrendszeri természetűek. Pepticus fekélyek, perforáció vagy esetenként fatális gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, különösen idős korban (lásd 4.4 pont). Az alkalmazást követően az alábbiakról számoltak be: hányinger, hányás, hasmenés, flatulencia, székrekedés, dyspepsia, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, fekélyes szájgyulladás, a colitis és a Crohn-betegség súlyosbodása (lásd 4.4 pont). Gyomorhurutot kisebb gyakorisággal figyeltek meg.
A nemkívánatos hatások többnyire dózisfüggőek. Különösen a gastrointestinalis vérzések előfordulásának kockázata függ a dózistartománytól és a kezelés időtartamától. Az egyéb ismert rizikófaktorokat lásd a 4.4 pontban.
Túlérzékenységi reakciókról számoltak be, amelyek a következők lehetnek:
(a) nem specifikus allergiás reakciók és anafilaxia
(b) légúti reaktivitás például asthma, az asthma súlyosbodása, bronchospasmus, dyspnoe
(c) különböző bőrreakciók például viszketés, csalánkiütés, purpura, angioödéma és nagyon ritkán exfoliatív vagy bullosus dermatosisok (beleértve Stevens-Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis).
A fertőzéssel összefüggő gyulladások súlyosbodását (például nekrotizáló fasciitis kialakulását) figyelték meg az NSAID ok alkalmazásával egy időben. Ha fertőzés tünetei jelentkeznek vagy rosszabbodnak a Dolowill Baby belsőleges szuszpenzió alkalmazása közben, a betegnek javasolni kell, hogy haladéktalanul forduljon orvoshoz.
Kivételes esetekben súlyos bőrfertőzések és lágyszövet szövődmények fordulhatnak elő varicella fertőzés során.
A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy adagok (napi 2400 mg) esetén, kis mértékben növeli az artériás thrombosisos események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatát (lásd 4.4 pont).
Ödéma, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be a nem-szteroid gyulladáscsökkentővel történő kezeléssel összefüggésben.
Az ibuprofénnel legalább lehetségesen összefüggő nemkívánatos eseményeket a MedDRA gyakorisági kategóriáknak és szervrendszerenkénti besorolásnak megfelelően tüntetjük fel. A gyakorisági csoportok a következők: Nagyon gyakori (1/10), gyakori (1/100 – <1/10), nem gyakori (1/1000 – <1/100), ritka (1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatások
Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori Rhinitis
Nagyon ritka Asepticus meningitis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka Leukopenia, thrombocytopenia, neutropenia, agranulocytosis, aplasticus anaemia és haemolyticus anaemia. Az első tünetek vagy jelek a következők lehetnek: láz, torokfájás, felületi szájfekélyek, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, megmagyarázhatatlan vérzés és véraláfutás.
Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Túlérzékenységi reakciók, például urticaria, pruritus, purpura és exanthema, valamint asthmás rohamok (esetenként hypotoniával)
Ritka Lupus erythematosus szindróma
Nagyon ritka Súlyos általános túlérzékenységi reakciók. A tünetei a következők lehetnek: arcödéma, a nyelv megduzzadása, a gége belső duzzanata a légutak beszűkülésével, dyspnoe, tachycardia, vérnyomásesés, amely életveszélyes sokkig súlyosbodhat.
Pszichiátriai kórképek Nem gyakori Szorongás
Ritka Depresszió, zavart tudatállapot, hallucinációk
Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Fejfájás, aluszékonyság, agitatio, szédülés, álmatlanság, ingerlékenység
Nem gyakori Paraesthesia
Ritka Opticus neuritis
Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori Látáskárosodás
Ritka Toxikus opticus neuropathia
A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei Gyakori Vertigo
Nem gyakori Halláskárosodás
Nagyon ritka Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon ritka Palpitatiók, szívelégtelenség, myocardialis infarctus, akut tüdőödéma, ödéma
Érbetegségek és tünetek Nagyon ritka Hypertonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori Asthma, bronchospasmus, dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Dyspepsia, hasmenés, hányinger, hányás, hasi fájdalom, flatulentia, székrekedés
Nem gyakori Gastritis, nyombélfekély, gyomorfekély, szájfekély, gastrointestinalis perforatio
Nagyon ritka Oesophagitis, pancreatitis, bélszűkületek, melaena, haematemesis, gastrointestinalis haemorrhagia
Nem ismert Colitis és Crohn-betegség
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem gyakori Hepatitis, sárgaság, kóros májműködés
Ritka Májkárosodás
Nagyon ritka Májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori Bőrkiütés, urticaria, pruritus, purpura, fényérzékenységi reakció
Nagyon ritka Bullosus dermatosisok, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát, toxikus epidermalis necrolysis és erythema multiforme, exfoliatív dermatitis, alopecia, nekrotizáló fasciitis
Nem ismert Eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma)
Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon ritka Tubulointerstitialis nephritis, nephrosis szindróma és veseelégtelenség, akut veseelégtelenség, papillaris necrosis (különösen emelkedett BUN értékkel járó hosszú távú alkalmazása esetén)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori Fáradtság
Ritka Ödéma
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Gyermekeknél több mint 400 mg/ttkg bevitele tüneteket okozhat. Emberben a dózis-hatás összefüggés kevésbé egyértelmű. A felezési idő túladagolás esetén 1,5 3 óra.
Tünetek
A klinikailag jelentős dózisú NSAID ot lenyelő betegek többsége esetében a tünetek 4 6 órán belül jelentkeznek. A leggyakrabban jelentett tünetek a hányinger, a hányás, az epigastrialis fájdalom vagy ritkábban a hasmenés. Tinnitus, fejfájás, szédülés, zavartság és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Nagyobb adagok bevétele esetén a mérgezés központi idegrendszeri tünetek formájában jelentkezik, így álmosság, alkalmanként ingerlékenység és zavartság vagy kóma alakulhat ki. Egyes esetekben görcsrohamok jelentkeznek. Gyermekeknél myoclonusos görcsök is előfordulhatnak. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis alakulhat ki, és megnyúlhat a prothrombin idő/INR feltehetőleg a keringésben lévő véralvadási faktorokkal való kölcsönhatás következtében. Akut veseelégtelenség, májkárosodás, ájulás, hypotonia, nystagmus, hypothermia, légzésdepresszió és cyanosis alakulhat ki. Asthmásoknál súlyosbodhatnak az asthmás tünetek.
Kezelés
Nincs specifikus antidotum. A kezelés tüneti és támogató és a következőket foglalja magába: szabad légutak biztosítása, a szív és az életfunkciók monitorozása a stabilizálódásig. Aktív szén per os alkalmazása megfontolandó, ha a beteg a lehetségesen mérgező adag bevétele után 1 órán belül jelentkezik az orvosnál. Másik lehetőségként, felnőttek esetében a potenciálisan életveszélyes túladagolást jelentő adag lenyelése után egy órán belül gyomormosás mérlegelhető. Gyakori vagy elhúzódó görcsrohamok esetében intravénás diazepám vagy lorazepám adandó. Az asthma kezelésére hörgőtágítót kell adni.
Biztosítani kell a me
