1. A GYÓGYSZER NEVE
Nurofen Rapid Forte 400 mg lágy kapszula
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
400 mg ibuprofént tartalmaz lágy kapszulánként.
Ismert hatású segédanyagok: 36,6 mg szorbit (E420) és 0,79 mg Ponceau 4 R vörös festék (E124) lágy kapszulánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Lágy kapszula.
Piros színű, ovális, áttetsző, fehér színű „nurofen” azonosító felirattal ellátott lágy zselatin kapszula.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Felnőttek és 40 kg-os testtömeg felett (12 éves, és annál idősebb) gyermekek és serdülők esetében rövid távú, enyhe és közepesen erős fájdalom tüneti enyhítésére olyan esetekben, mint pl. fejfájás, menstruációs fájdalom, fogfájás, valamint meghűléses betegségek esetén láz és fájdalom csillapítására.
4.2 Adagolás és alkalmazás
Kizárólag szájon át történő rövid távú alkalmazásra.
A kapszulákat nem szabad szétrágni!
A mellékhatások minimalizálhatók oly módon, hogy a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).
Felnőttek és 40 kg-os testtömeg felett (12 éves, és annál idősebb) gyermekek és serdülők részére.
A kezdő dózis 1 kapszula, vízzel bevéve. A továbbiakban, amennyiben szükséges, 6 óránként 1 kapszula vehető be.
3 kapszulánál (1200 mg) többet nem szabad bevenni egyetlen 24 órás periódusban sem.
Amennyiben serdülőknek ezt a készítményt 3 napnál hosszabb ideig kell szedni vagy a tüneteik rosszabbodnak, orvoshoz kell fordulni.
Amennyiben felnőtteknek ezt a készítményt láz esetén 3 napnál, illetve fájdalomcsillapítás céljából 4 napnál tovább kell szedni, vagy ha a tünetek súlyosbodnak, a betegnek javasolt orvoshoz fordulni.
Érzékeny gyomrú betegeknek ajánlott a Nurofen Rapid Forte 400 mg lágy kapszulát étkezés közben bevenni.
Amennyiben a készítményt röviddel étkezés után veszik be, a Nurofen hatásának kezdetét késleltetheti. Ebben az esetben ne vegyen be a 4.2 pontban (gyógyszeradagolás) javasoltnál több Nurofen Rapid Forte 400 mg lágy kapszulát, illetve ne vegyen be újabb Nurofen Rapid Forte 400 mg lágy kapszulát, amíg a megfelelő újraadagolási időköz le nem telt.
Különleges betegcsoportok
Idősek:
Nem szükséges a dózis módosítása. Az időseknél az esetlegesen fellépő nemkívánatos mellékhatások profilja miatt (lásd 4.4 pont) rendkívül alapos monitorozás szükséges.
Vesekárosodás:
Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése (súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeket illetően lásd a 4.3 pontot).
Májkárosodás (lásd 5.2 pont):
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodás esetén nem szükséges a dózis csökkentése (súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket illetően lásd a 4.3 pontot).
Gyermekek és serdülők:
Gyermekek és serdülőkesetén lásd a 4.3 pontot.
4.3 Ellenjavallatok
-
A készítmény hatóanyagával, Ponceau 4R-rel (E124) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
A betegek anamnézisében szereplő túlérzékenységi reakciók (pl. bronchospasmus, asthma, rhinitis, angiooedema vagy urticaria), melyek acetilszalicilsav (ASA), vagy más nem-szteroid gyulladásgátló készítmények (NSAID-ok) szedésével összefüggésében jelentkeztek.
-
Korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio az anamnézisben.
-
Aktív, vagy az anamnézisben szereplő visszatérő peptikus fekély/vérzés (bizonyított fekély vagy vérzés két vagy több megkülönböztethető epizódja).
-
Súlyos máj-, vese- vagy szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén (NYHA Class IV). (Lásd még 4.4 pont).
-
Cerebrovascularis- vagy egyéb aktív vérzés.
-
Tisztázatlan vérképzési zavarok esetén.
-
Súlyos (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló) dehidráció.
-
A terhesség utolsó trimesztere (lásd 4.6 pont).
-
Serdülőknél 40 kg alatti testtömeg vagy 12 év alatti életkor.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A mellékhatások minimalizálhatók oly módon, hogy a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd alább a gastrointestinális és cardiovascularis kockázatokat).
A készítményt óvatosan kell alkalmazni azon betegeknél, akiknél állapotrosszabbodást okozhat:
-
szisztémás lupus erythematosus (SLE) és kevert kötőszöveti betegség (MCTD) - az aszeptikus meningitis kockázata megnő (lásd 4.8 pont);
-
a porphyrin-anyagcsere veleszületett zavara (pl. akut intermittáló porphyria);
-
gastrointestinalis rendellenesség vagy krónikus gyulladásos bélbetegség (pl. colitis ulcerosa, Crohn-betegség) (lásd 4.8 pont);
-
hypertonia és/vagy szívelégtelenség (lásd 4.3 és 4.8 pontok);
-
vesekárosodás, mivel a veseműködés tovább romolhat (lásd 4.3 és 4.8 pont)
-
májkárosodás (lásd 4.3 és 4.8 pont)
-
nagyobb műtétek után közvetlenül
-
azoknál a betegeknél, akik allergiásan reagáltak más anyagokra, mert náluk a Nurofen használata esetén is fennáll a túlérzékenységi reakciók előfordulásának megnövekedett kockázata.
-
azoknál a betegeknél, akik szénanáthától, orrpoliptól, krónikus obstruktív légúti betegségtől szenvednek, vagy anamnézisükben előfordult allergiás megbetegedés, mert náluk fennáll az allergiás reakciók előfordulásának megnövekedett kockázata. Ezek asthmás rohamokként (ún. analgetikum asthma), Quincke oedema vagy urticaria formájában jelentkezhetnek.
Gastrointestinalis (GI) biztonságossági megfontolások
A készítmény együttes alkalmazása egyéb NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2 gátlókat is, fokozza a mellékhatások előfordulásának kockázatát (lásd 4.5 pont), ezért kerülendő.
Idősek:
Az időskorúak esetében megnő az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban kialakuló mellékhatások gyakorisága, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetes is lehet (lásd 4.2 pont).
Gastrointestinalis vérzés, ulcus és perforatio:
Valamennyi NSAID-dal történt kezelés során beszámoltak a kezelés alatt bármikor jelentkező és akár halált is okozó gastrointestinalis vérzésről, ulcusról vagy perforatióról, figyelmeztető tünetek jelentkezésével vagy az anamnézisben szereplő korábbi súlyos gastrointestinalis eseményt követően, vagy akár azok nélkül is.
Ha az ibuprofént szedő betegnél gastrointestinalis vérzés vagy ulcus következik be, a kezelést abba kell hagyni.
A gastrointestinalis vérzés, ulcus vagy perforatio kialakulásának kockázata nő az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében ulcus szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatioval szövődött (lásd 4.3 pont), és idős korban.
Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni, és megfontolandó a gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés, továbbá azoknál a betegeknél is, akik együttesen alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy a gastrointestinalis kockázatot feltehetően fokozó egyéb gyógyszert szednek (lásd alább és 4.5 pont).
Azon betegeknek, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel - különösen az időskorúaknak-, főleg a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést).
Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelik az ulcus vagy a vérzés kialakulásának kockázatát, mint pl. a szájon át szedhető kortikoszteroidok, antikoagulánsok, mint a warfarin, szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI), vagy thrombocyta-aggregáció-gátló készítmények, mint pl. az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).
NSAID-ok csak kellő óvatossággal alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség (pl. colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont).
Súlyos bőrreakciók
Az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban ritkán súlyos (esetenként halálhoz vezető) bőrreakciókról számoltak be, például exfoliatív dermatitisről, Stevens–Johnson szindrómáról és toxikus epidermalis necrolysisről (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a terápia korai szakaszában a legnagyobb az ilyen reakciók kockázata, az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lép fel. Az ibuprofént tartalmazó gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatosan akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) előfordulásáról számoltak be. A Nurofen alkalmazását fel kell függeszteni olyan jelek és tünetek első jelentkezésekor, mint a bőrkiütés, nyálkahártya-elváltozások vagy a túlérzékenységre utaló bármely egyéb tünet.
Különösen a varicella lehet a súlyos bőr- és lágyszöveti fertőzéses komplikációk kiindulópontja. A mai napig nem zárható ki az, hogy a NSAID-ok is hozzájárulnak az ilyen fertőzések súlyosbodásához, ezért varicella esetén ajánlott kerülni a Nurofen szedését.
Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások
Fokozott óvatosság (az orvossal vagy a gyógyszerésszel való konzultálás) szükséges a kezelés elkezdése előtt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy szívelégtelenség szerepel, mivel a NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatosan folyadékretenció, hypertonia és oedema előfordulásáról számoltak be.
Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ? 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.
A nem-kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők.
Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.
Egyéb észrevételek
Súlyos akut túlérzékenységi reakciók (pl. anaphylaxiás sokk) nagyon ritkán figyelhetők meg. A Nurofen bevétele/beadása után a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a kezelést. A tüneteknek megfelelően a szakorvosnak el kell végeznie az orvosilag szükséges beavatkozásokat.
Az ibuprofén, a Nurofen hatóanyaga, átmenetileg akadályozhatja a vérlemezke funkciót (a thrombocyta-aggregációt). Ezért a koagulációs zavarokkal rendelkező betegek gondos ellenőrzése javasolt.
A Nurofen tartós alkalmazása esetén a máj- és vesefunkció, valamint a vérkép rendszeres ellenőrzése szükséges.
A fájdalomcsillapító gyógyszerek hosszantartó alkalmazása esetén a fejfájás súlyosbodhat. Ebben az esetben ki kell kérni a kezelőorvos tanácsát, és a kezelést le kell állítani. A gyógyszer túlzott használatából eredő fejfájás diagnosztizálható azon betegek esetében, akik gyakori vagy napi gyakoriságú fejfájástól szenvednek a fájdalomcsillapítók rendszeres használata ellenére.
Általánosságban, a fájdalomcsillapítók rendszeres bevétele, különösen több hatóanyag kombinációja esetén veseelégtelenség kockázatával járó tartós vesekárosodáshoz vezethet (analgetikum nephropathia). Ennek kockázatát növelheti a sóvesztés és a dehidráció.
Alkohol egyidejű fogyasztása esetén az NSAID-ok használata fokozhatja a hatóanyaggal összefüggő nemkívánatos mellékhatásokat, különösen azokat, amelyek a gastrointestinalis traktust vagy a központi idegrendszert érintik.
Néhány bizonyíték szerint azok a gyógyszerek, melyek gátolják a ciklooxigenáz/prosztaglandin szintézist, az ovulációra gyakorolt hatás révén a női termékenység károsodását okozhatják. Ez a hatás a kezelés megszakításával reverzibilis (lásd 4.6 pont).
Dehidratált gyermekek és serdülők esetében fennáll a vesekárosodás kockázata.
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők elfedik fertőzést és a lázat.
A gyógyszer szorbitot tartalmaz. Örökletes fruktóz-intoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható, kivéve ha feltétlenül szükséges.
A készítmény Ponceau 4R (E124) vörös festéket is tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat.
-
Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Acetilszalicilsav (alacsony dózis):
Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt.
Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).
Egyéb NSAID-ok, a szelektív ciklooxigenáz-2 inhibitorokat is beleértve:
Több nem-szteroid gyulladáscsökkentő szer együttes alkalmazása szinergista hatás révén fokozhatja a gastrointestinalis fekélyek és vérzés kockázatát. Ezért kerülendő az ibuprofén és más NSAID-ok együttadása (lád 4.4 pont).
Digoxin, fenitoin, lítium:
A Nurofen digoxinnal, fenitoinnal vagy lítiummal történő együttes alkalmazása növelheti ezen gyógyszerek szérumszintjét. A szérum lítium-, digoxin- és fenitoin-szint ellenőrzésére megfelelő alkalmazás esetén általában nincs szükség (legfeljebb 4 napon túl).
Kortikoszteroidok:
A kortikoszteroidok a nemkívánatos hatások rizikóját növelhetik, különösen a gastrointestinalis traktusban (gastrointestinalis fekély vagy vérzés) (lásd 4.3 pont).
Thrombocyta-aggregáció gátló szerek és szelektív szerotonin-visszavétel inhibitorok(SSRI):
Fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
Antikoagulánsok:
Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont).
Probenecid és szulfinpirazon:
Probenecid és szulfinpirazon tartalmú készítmények késleltethetik az ibuprofén kiválasztódását.
Diuretikumok, ACE gátlók, béta-receptor blokkolók és angiotenzin-II antagonisták:
Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Néhány csökkent vesefunkciójú betegnél (pl. dehidrált betegek vagy csökkent vesefunkciójú időskorú betegek) ciklooxigenáz-gátló szerek együttes alkalmazása ACE-gátlókkal, béta-receptor blokkolókkal vagy angiotenzin II‑antagonistákkal a vesefunkció további romlását eredményezheti, az akut veseelégtelenséget is beleértve, azonban a folyamat általában reverzibilis. Ezért ilyen kombináció csak fokozott óvatossággal alkalmazható, különösen az időskorúaknál.
A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt rendszeresen.
Káliumspóroló diuretikumok:
A Nurofen és a káliumspóroló diuretikumok együttadása hyperkalaemiához vezethet.
Metotrexát:
A Nurofen alkalmazása a metotrexát adása előtt vagy után 24 órán belül megemelheti a metotrexát koncentrációját és fokozhatja toxikus hatásait.
Ciklosporin:
A ciklosporinnal összefüggésbe hozható vesekárosító hatás fokozódhat egyes nem‑szteroid gyulladáscsökkentőkkel való egyidejű adásakor. Ez a hatás nem zárható ki a ciklosporinnak ibuprofénnel való kombinálásakor sem.
Takrolimusz:
A két készítményt egyidejűleg adagolva, a nephrotoxicitás kockázata fokozódik.
Zidovudin:
Zidovudin és ibuprofén együttadása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a haematomák előfordulását HIV pozitív haemophiliás betegeken. Zidovudin NSAID-dal történő együttadásakor nő a hematológiai toxicitás veszélye.
Szulfonilureák:
A klinikai vizsgálatok a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek és a szulfonilurea típusú antidiabetikumok közötti kölcsönhatásra mutattak rá. Bár ezidáig nem írtak le kölcsönhatást ibuprofén és szulfonilureák között, egyidejű alkalmazáskor elővigyázatosságból ajánlott a vércukorszint ellenőrzése.
Kinolon antibiotikumok:
Állatkísérletes adatok szerint az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal járó konvulziók kockázatát. Az NSAID-okat és kinolokat szedő betegeknél nagyobb lehet a konvulziók kialakulásának kockázata.
Mifepriszton:
Mifepriszton alkalmazása után 8-12 napig nem szabad NSAID-ot adni, mivel az csökkentheti a mifepriszton hatását.
CYP2C9 gátlók:
Az ibuprofén CYP2C9 gátlókkal való együttadása növelheti az ibuprofén expozícióját (CYP2C9 szubsztrát). Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 gátlók) kapcsolatos tanulmányban 80-100%-kal megnövekedett S(+) ibuprofén expozíciót mutattak ki. Megfontolandó az ibuprofén dózis csökkentése erős CYP2C9 gátlókkal való együttadása esetén, különösen akkor, ha nagy dózisú ibuprofént alkalmaznak együtt vorikonazonnal vagy flukonazollal.
-
Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrio-foetalis fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint fokozott a vetélés és a szívfejlődési zavar, és a gastroschisis kockázata. Amennyiben a prosztaglandin-szintézis gátlókat a terhesség korai szakaszában szedik. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra nőtt. A kockázat a dózissal és a kezelés időtartamával valószínűleg nő.
Állatokban prosztaglandin-szintézis gátlót adva, megnövekedett pre- és posztimplantációs veszteséget és embrio‑foetalis letalitást figyeltek meg. Emellett a különféle, például a cardiovascularis fejlődési rendellenességek gyakorisága nőtt azoknál az állatoknál, akik az organogenezis idején prosztaglandin‑szintézis gátlót kaptak.
A terhesség első és második trimeszterében ibuprofén nem adható, kivéve, ha feltétlenül szükséges.
Ha a gyermekvállalást tervező nő szed ibuprofént, vagy a terhesség első és második trimesztere alatt szedi, a dózist a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, és a kezelést a lehető legrövidebb ideig szabad csak folytatni.
A harmadik trimeszter alatt valamennyi prosztaglandin szintézis-gátló
-
cardiopulmonalis toxicitást (a ductus arteriosus korai záródásával társult pulmonalis hypertoniát), és
-
veseműködési zavart okozhat, ami oligohydroamnionnal járó veseelégtelenségig fokozódhat;
-
valószínűleg megnyújtja a vérzési időt az aggregáció-gátló hatása révén, ami még kis dózisoknál is előfordulhat,
-
gátolja a méhösszehúzódást, ezzel késlelteti a szülést vagy megnyújtja a vajúdást.
Következésképpen az ibuprofén adása a harmadik trimeszterben ellenjavallt.
Szoptatás
Az ibuprofén és metabolitjai alacsony koncentrációban kiválasztódhatnak az anyatejbe. Mivel gyermekekre káros hatások mostanáig nem váltak ismertté, a szoptatás megszakítása általában nem szükséges, amennyiben alkalmazása rövid ideig, a fájdalom és láz csillapítására előírt dózisban történik.
Termékenység
Vannak arra utaló adatok, hogy a ciklooxigenáz/prosztaglandin szintézés-gátló szerek az ovulációra kifejtett hatásuk révén kedvezőtlenül befolyásolják a termékenységet. Ez a hatás a kezelés abbahagyását követően reverzibilis (lásd 4.4 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Azon betegeknek, akik az ibuprofén alkalmazása során szédülést, álmosságot, vertigót vagy látászavart tapasztalnak, kerülniük kell a gépjárművezetést és a gépkezelést. Az ibuprofén egyszeri vagy rövid ideig tartó alkalmazása nem igényel speciális biztonsági elővigyázatosságot.
Az alkoholfogyasztás nagymértékben fokozza a gyógyszer ezen mellékhatásait.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A következő nemkívánatos hatások listája magában foglalja az összes olyan nemkívánatos hatást, amely az ibuprofén kezelés során ismertté vált, a reumás betegeknél nagy dózissal folytatott, hosszú távú kezeléseket is beleértve. A meghatározott gyakoriságok, - amelyek túlterjednek a nagyon ritka beszámolókon-, a szájon át bevett maximum 1200 mg‑os ibuprofén napi dózis és a végbélkúp formájában bevitt maximum 1800 mg‑os napi dózis rövid távú használatára utalnak.
A következőkben ismertetett nemkívánatos gyógyszer mellékhatásokat illetően számításba kell venni, hogy azok túlnyomó részben dózisfüggőek és személyenként eltérnek.
A leggyakrabban tapasztalt nemkívánatos hatások gastrointestinalis jellegűek. Különösen az időskorúaknál néha halálos kimenetelű peptikus ulcus, perforáció vagy gastrointestinalis vérzés alakulhat ki (lásd 4.4 pont). A bevételt követően hányingert, hányást, hasmenést, flatulenciát, székrekedést, emésztési zavart, hasi fájdalmat, melaenát, haematemesist, fekélyes stomatitist, súlyosbodó colitist és Crohn-betegséget jelentettek (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritis is megfigyelhető volt. Főleg a gastrointestinalis vérzés előfordulása függ a dózis nagyságától és az alkalmazás időtartamától.
Oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be NSAID alkalmazásával kapcsolatban.
Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4 pont).
Az alábbiakban felsorolt túlérzékenységi reakciókat jelentették:
a) aspecifikus allergiás reakciók és anaphylaxia
b) légzőrendszeri tünetek, pl. asthma, asthma súlyosbodása, bronchospasmus, dyspnoe
c) különböző bőrreakciók, pl. pruritus, urticaria, angiooedema, és ritkábban exfoliatív és bullosus dermatitis (beleértve az epidermális necrolysist és az erythema multiforme-t is).
Fel kell hívni a beteg figyelmét arra, hogy ha a fentebb említett tüneteket tapasztalja, hagyja abba a Nurofen Rapid Forte 400 mg szedését, és forduljon orvoshoz.
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Nagyon gyakori (?1/10) |
| Gyakori (?1/100 – <1/10) |
| Nem gyakori (?1/1000 – <1/100) |
| Ritka (?1/10 000 – <1/1000) |
| Nagyon ritka (<1/10 000) |
| Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nagyon ritka | A fertőzésekhez társuló gyulladások exacerbatioját írták le (pl. necrotizáló fasciitis kialakulása), amely egybeesett a nem-szteroid gyulladásgátló készítmények szedésével. Mindez valószínűleg a nem-szteroid gyulladásgátló készítmények hatásmechanizmusával van összefüggésben. Ha a Nurofen szedésekor a fertőzés tünetei jelentkeznek vagy súlyosbodnak, a betegnek javasolt késlekedés nélkül orvoshoz fordulnia. Meg kell vizsgálni, hogy fennáll-e az antiinfektív/antibiotikus kezelés indikációja. Az ibuprofén szedésekor az aszeptikus meningitis tünetei: tarkómerevség, fejfájás, émelygés, hányás, láz vagy öntudatzavar voltak megfigyelhetőek. Az autoimmun betegségben (SLE, kevert kötőszöveti betegség) szenvedő betegek erre valószínűleg hajlamosak. |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon ritka | A vérképzés zavarai (anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis), melynek első jelei lehetnek: láz, torokfájás, a száj nyálkahártya felületes fekélye, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, orrvérzés és bőr-bevérzés. Ilyen esetekben a betegnek azonnal meg kell szakítania a kezelést, kerülnie kell a láz- és fájdalomcsillapítók saját maga által történő alkalmazását, és orvoshoz kell fordulnia. Tartós kezelés esetén a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell. |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | Bőrkiütéssel és viszketéssel járó túlérzékenységi reakciók, asthmás rohamok (valószínűleg vérnyomáscsökkenéssel együtt). |
| Nagyon ritka | Súlyos általános túlérzékenységi reakciók. Tünetei lehetnek az arc oedema, a nyelv és gégeduzzanat, nehézlégzés, szapora szívverés, vérnyomáscsökkenés (anaphylaxia, angiooedema vagy súlyos sokk). Az asthma és a bronchospasmus exacerbatioja. |
| Pszichiátriai kórképek | Nagyon ritka | Pszichotikus reakciók, depresszió. |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | Központi idegrendszeri zavarok, pl. fejfájás, szédülés, álmatlanság, nyugtalanság, ingerlékenység vagy fáradtság. |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Nem gyakori | Látászavarok. |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Ritka | Tinnitus, halláskárosodás. |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Nagyon ritka | Palpitatio, szívelégtelenség, myocardialis infarctus. |
| Érbetegségek és tünetek | Nagyon ritka | Artériás hypertonia, Vasculitis. |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Gastrointestinalis panaszok, pl. emésztési zavar, gyomorégés, hasi fájdalom, émelygés, hányás, flatulencia, hasmenés, székrekedés és csekély gyomor-bélrendszeri vérvesztések, amelyek kivételes esetekben vérszegénységet is okozhatnak. |
| Nem gyakori | Potenciálisan vérzéssel vagy perforációval járó gastrointestinalis ulcus. Stomatitis ulcerosa, colitis és Crohn-betegség súlyosbodása (lásd 4.4 pont), gastritis. |
| Nagyon ritka | Oesophagitis, pancreatitis, diaphragmaszerű intestinalis stricturák kialakulása. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gyógyszer szedését függessze fel, és haladéktalanul forduljon orvoshoz, ha erős fájdalmat érez a has felső részén, ha széklete véres, illetve ha vért hány. |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Nagyon ritka | A májműködés zavara, májkárosodás, főleg a huzamosabb ideig tartó alkalmazás esetén, májelégtelenség, akut hepatitis. |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Nem gyakori | Különböző bőrkiütések |
| Nagyon ritka | Bullosus bőrreakciók, mint például Stevens-Johnson szindróma és toxikus epidermalis necrolysis (Lyell szindróma), alopecia. Rendkívüli esetekben, varicella-fertőzés során súlyos bőrfertőzések és lágyszöveti komplikációk alakulhatnak ki (lásd még „Fertőző betegségek és parazitafertőzések”). |
| Nem ismert | Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma). Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Ritka | Ritkán előfordulhat a veseszövet károsodása (papilláris nekrózis) és a karbamid és húgysav koncentráció megnövekedése a vérben. |
| Nagyon ritka | Oedemák kialakulása, főleg artériás hypertoniában vagy veseelégtelenségben, nephrosis szindrómában, interstitialis nephritis-ben szenvedő betegeknél, amihez akut veseelégtelenség is társulhat. Ezért a vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell. |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Ritka | Csökkent haemoglobin szint |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Serdülők és felnőttek esetében a dózis-hatás közötti összefüggés nem egyértelmű. A felezési idő túladagoláskor 1,5-3 óra.
Tünetek:
A legtöbb betegnél, aki klinikailag jelentős mennyiségű nem-szteroid gyulladásgátlót vett be, nem jelentkeznek komolyabb tünetek, mint a hányinger, hányá
