1. A GYÓGYSZER NEVE
Lopedium 2 mg kemény kapszula
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
2 mg loperamid-hidroklorid (megfelel 1,88 mg loperamidnak) kemény kapszulánként.
Ismert hatású segédanyag: 127 mg laktóz-monohidrát kemény kapszulánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Kemény kapszula.
180 mg fehér vagy csaknem fehér színű, homogén por szürke-sötétzöld színű, 3-as méretű, kemény zselatin kapszulába töltve.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Különböző eredetű akut és krónikus diarrhoea tüneti kezelése.
Ileostomia utáni állapotban alkalmazható a székletek számának és volumenének csökkentésére és konzisztenciájuk javítására/a széklet keménységének fokozására.
4.2 Adagolás és az alkalmazás
Adagolás
Felnőtteknek és 6 évesnél idősebb gyermekeknek
Az adagolás a beteg korától és az eset súlyosságától függ.
Akut hasmenés
A kezdő adag felnőtteknek 2 kapszula (4 mg), gyermekeknek pedig 1 kapszula (2 mg). Ezt követően 1 kapszula (2 mg) adása javasolt minden laza széklet után.
Krónikus hasmenés
A kezdő adag felnőtteknek 2 kapszula (4 mg), gyermekeknek pedig 1 kapszula (2 mg). Ezt a kezdő adagot addig kell emelni, amíg a beteg naponta 1-2 alkalommal szilárd székletet nem ürít, ami általában napi 1-6 kapszulával (2-12 mg), mint fenntartó adaggal, érhető el.
Felnőttek számára a maximális adag akut és krónikus hasmenés esetén naponta 8 kapszula (16 mg), gyermekek esetében pedig a testtömegtől függ (3 kapszula/20 ttkg), de nem haladhatja meg a napi 8 kapszulát.
| A 6 évnél idősebb gyermek testtömege (kg) | A naponta maximálisan adható kemény kapszulák száma |
| 20 - 26 | 3 kemény kapszula |
| 27 - 33 | 4 kemény kapszula |
| 34 - 39 | 5 kemény kapszula |
| 40 - 46 | 6 kemény kapszula |
| 47 - 53 | 7 kemény kapszula |
| 54 kg-tól | 8 kemény kapszula |
2‑6 éves gyermekek
A Lopedium 2 mg kemény kapszula alkalmazása 6 évesnél fiatalabb gyermekeknek nem javasolt.
2 évesnél fiatalabb gyermekek
2 évesnél fiatalabb gyermekeknek loperamid‑hidroklorid egyáltalán nem adható.
Időskorú betegek
Időskorú betegek esetén dózismódosítás nem szükséges.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Vesekárosodásban szenvedő betegek számára dózismódosítás nem szükséges.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Bár májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok, a loperamidot ezeknél a betegeknél fokozott óvatossággal kell alkalmazni a csökkent „first pass” metabolizmus miatt (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
A kapszulát folyadékkal kell bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
2 évesnél fiatalabb gyermeknek a loperamid-hidroklorid hatóanyag egyáltalán nem adható.
-
A loperamid-hidroklorid nem lehet első választandó szer az alábbi esetekben:
-
magas lázzal, véres széklettel járó akut dysentheria;
-
akut colitis ulcerosa;
-
invazív kórokozó, beleértve Salmonella, Shigella és Campylobacter okozta enterocolitis;
-
széles spektrumú antibiotikum kezeléssel összefüggő pseudomembranosus colitis.
-
A Lopedium 2 mg kemény kapszulát nem szabad alkalmazni obstipatio és minden olyan kórkép esetén, amikor a perisztaltika gátlása káros lehet (pl. ileus, subileus, megacolon és toxicus megacolon). A Lopedium 2 mg kemény kapszula szedését azonnal abba kell hagyni, ha székrekedés, haspuffadás vagy ileus alakul ki.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Loperamid-hidrokloriddal csak a hasmenés tüneti kezelése érhető el. Amennyiben a diarrhoea oka ismert, minden esetben oki terápiát kell alkalmazni.
Hasmenés kapcsán, különösen gyermekeknél, folyadék- és elektrolithiány fordulhat elő. Ilyen esetben a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás és a megfelelő diéta biztosítása a legfontosabb.
2 évesnél fiatalabb gyermekeknek egyáltalán nem adható a loperamid-hidroklorid hatóanyag.
2-6 éves korú gyermekeknek a Lopedium 2 mg kemény kapszula orvosi javallat és felügyelet nélkül nem adható.
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha akut diarrhoea‑ban 48 órán belül nem következik be javulás, a kezelést abba kell hagynia, és orvoshoz kell fordulnia.
Azoknál az AIDS-es betegeknél, akik hasmenés miatt loperamid-hidrokloridot kapnak, a kezelést a haspuffadás legkisebb jelére abba kell hagyni. Egyedi esetekben a loperamid‑hidroklorid-kezelésben részesülő AIDS-es betegeknél jelentkező, vírusok és/vagy baktériumok által okozott fertőzéses colitis kapcsán toxicus megacolon előfordulását jelentették.
Bár májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok, a loperamid-hidrokloridot ezeknél a betegeknél fokozott óvatossággal kell alkalmazni a „first pass” metabolizmus csökkenése miatt. Ezt a gyógyszert fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel náluk központi idegrendszeri mellékhatásokhoz vezető relatív túladagolás léphet fel.
A készítmény segédanyagként 127 mg laktóz-monohidrátot is tartalmaz, így ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Nem‑klinikai adatok szerint a loperamid egy P‑glikoprotein‑szubsztrát. A loperamid (16 mg egyszeri adagban) és kinidin vagy ritonavir (mindkettő P‑glikoprotein‑szubsztrát) egyidejű adagolása a loperamid plazmaszintjének 2‑3-szoros emelkedéséhez vezetett. A javasolt (2‑16 mg/nap) adagban alkalmazott loperamid és a P‑glikoprotein inhibitorok együttes alkalmazásakor tapasztalt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert.
A loperamid (4 mg egyszeri adag) és a CYP 3A4 izoenzimet, valamint P‑glikoproteint is gátló itrakonazol együttes adása a loperamid plazmaszintjének 3-4‑szeres emelkedését eredményezte. Ugyanebben a vizsgálatban a CYP 2C8 izoenzimet gátló gemfibrozil a loperamidszintet körülbelül kétszeresére emelte. Az itrakonazol és a gemfibrozil kombinációja a loperamid plazma csúcskoncentrációjának négyszeres emelkedéséhez, a teljes plazma-expozíció 13‑szoros emelkedéséhez vezetett. Ezek az emelkedések, a pszichomotoros tesztek (azaz a szubjektív álmosság és az ún. szám‑szimbólum behelyettesítés teszt [Digit Symbol Substitution Test]) alapján, nem jártak központi idegrendszeri hatásokkal.
A loperamid (16 mg egyszeri adagban) és a CYP 3A4 izoenzimet, valamint P‑glikoproteint gátló ketokonazol együttes adása a loperamid plazmaszintek ötszörös emelkedését okozta. Ez az emelkedés a pupillaméret‑mérés alapján nem járt fokozott farmakodinámiás hatásokkal.
A loperamid együttes adagolása oralis dezmopresszinnel, feltehetően a lassabb gastrointestinalis motilitás következtében, a dezmopresszin plazmaszintjének háromszoros emelkedését eredményezte.
Várhatóan a hasonló farmakológiai tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek fokozhatják a loperamid hatását, míg a gyomor-bélürülést fokozó gyógyszerek csökkenthetik a loperamid hatását.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
Nincs arra utaló jel, hogy a loperamid teratogén hatást vagy magzati károsodást okozna, de ennek ellenére terhesség esetén, különösen az első trimeszterben történő alkalmazás előtt a terápiás előnyöket mérlegelni kell a lehetséges veszélyekkel szemben.
Terhesség alatt ennek a gyógyszernek a szedése nem javasolt.
Szoptatás
A loperamid kismértékben kiválasztódhat az anyatejbe, ezért alkalmazása szoptatás idején nem javasolt.
Terhesség vagy szoptatás esetén a kezelőorvossal konzultálni kell a készítmény alkalmazásával kapcsolatban.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A loperamiddal kezelt hasmenéses szindrómák során fáradtság, szédülés vagy álmosság fordulhat elő. Ennélfogva a Lopedium 2 mg kemény kapszula alkalmazásakor a gépjárművezetés vagy a balesetveszélyes gépek kezelése csak fokozott óvatossággal javasolt.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Felnőttek és 12 éves vagy annál idősebb gyermekek
A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 31 kontrollált és nem‑kontrollált vizsgálatban összesen 3076 hasmenés miatt kezelt felnőtt és 12 éves vagy annál idősebb gyermek bevonásával értékelték. Ezek közül 26 vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel, és 5 vizsgálatban 321 beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.
Az akut hasmenésben végzett klinikai vizsgálatok során a loperamiddal kapcsolatosan leggyakrabban (azaz legalább 1%-os incidenciával) jelentett mellékhatások a székrekedés (2,7%), a flatulentia (1,7%), a fejfájás (1,2%) és a hányinger (1,1%) voltak. A krónikus hasmenésben végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban (azaz legalább 1%-os incidenciával) jelentett mellékhatások a flatulentia (2,8%), a székrekedés (2,2%), a hányinger (1,2%) és a szédülés (1,2%) voltak.
Az alábbiakban a klinikai vizsgálatok (akut és/vagy krónikus hasmenésben egyaránt) során vagy a forgalomba hozatalt követő időszakban a loperamid-hidrokloriddal kapcsolatban jelentett mellékhatások vannak feltüntetve.
Az alábbi felsorolás azokat a mellékhatásokat foglalja össze, amelyeket a loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban jelentettek a 31 kontrollált és nem‑kontrollált vizsgálat során, melyeket összesen 3076 hasmenés miatt kezelt felnőtt és 12 éves és ennél idősebb gyermek bevonásával végeztek. Ezek közül 26 vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel és 5 vizsgálatban 321 beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.
A gyakorisági kategóriákat az alábbiak szerint határozták meg:
Nagyon gyakori (≥ 1/10),
Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10),
Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100),
Ritka ≥ 1/10 000 – < 1/1000),
Nagyon ritka (≤ 1/10 000),
Nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem állapítható meg).
A loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban felnőtt, ill. 12 éves és annál idősebb gyermekek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok során jelentett mellékhatások gyakorisága
| Szervrendszer | Javallat |
| Akut hasmenés (n= 2755) | Krónikus hasmenés (n= 321) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek |
| Fejfájás | Gyakori | Nem gyakori |
| Szédülés | Nem gyakori | Gyakori |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
| Székrekedés, hányinger, flatulentia | Gyakori | Gyakori |
| Hasi fájdalom, hasi diszkomfortérzés, szájszárazság | Nem gyakori | Nem gyakori |
| Fájdalom a has felső részén, hányás | Nem gyakori |
| Dyspepsia | Nem gyakori |
| Haspuffadás | Ritka |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
| Bőrkiütés | Nem gyakori |
A loperamid-hidroklorid forgalomba hozatalát követően jelentett mellékhatások
Mivel a forgalomba hozatal utáni jelentések nem tesznek különbséget a loperamid-hidroklorid nemkívánatos gyógyszerhatásai között a krónikus vagy akut hasmenés indikáció tekintetében, illetve, hogy felnőttek vagy gyermekek kapták a gyógyszert, az alábbi mellékhatások az indikáció és betegpopuláció kombinált adatai alapján kerülnek felsorolásra.
Immunrendszeri betegségek és tünetek
túlérzékenységi reakció, anaphylaxiás reakció (beleértve az anaphylaxiás shockot is), anaphylactoid reakció
Idegrendszeri betegségek és tünetek
somnolentia, eszméletvesztés, stupor, csökkent éberségi szint, fokozott izomtónus, koordinációs zavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek
miosis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
ileus (beleértve a paralyticus ileust is), megacolon (beleértve a toxicus megacolont is), glossalgia
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
hólyagos bőrkiütés (beleértve a Stevens-Johnson szindrómát, toxicus epidermalis necrolysist és erythema multiformét), angiooedema, urticaria, pruritus
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
vizeletretenció
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
fáradtság
Gyermekek
A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 607 olyan, 10 napos és 13 éves kor közötti gyermeken értékelték, akik az összesen 13 kontrollált vagy nem‑kontrollált, az akut hasmenés loperamid‑hidroklorid kezelésével kapcsolatos klinikai vizsgálat egyikében vettek részt. Általánosságban, ebben a betegpopulációban a mellékhatás‑profil hasonló volt ahhoz, amit a felnőtteknél, valamint a 12 éves vagy annál idősebb gyermekeknél a loperamid-hidrokloriddal végzett klinikai vizsgálatokban észleltek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek
Túladagolás esetén (beleértve a májműködési zavar miatt bekövetkező relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (stupor, koordinációs zavar, somnolentia, miosis, fokozott izomtónus és légzésdepresszió), vizeletretenció és ileus fordulhatnak elő. A központi idegrendszeri hatásokra a gyermekek érzékenyebbek lehetnek, mint a felnőttek.
Kezelés
Ha túladagolás tünetei lépnek fel, antidotumként naloxont lehet adni. Mivel a loperamid hatásának időtartama a naloxonéhoz képest hosszabb (1-3 óra), a naloxon ismételt adására lehet szükség. Ezért a beteget legalább 48 órán keresztül szorosan kell ellenőrizni annak érdekében, hogy a potenciális központi idegrendszeri depressziót észlelni lehessen.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: bélmozgást csökkentő szerek
ATC kód: A07DA03
Hatásmechanizmus
A loperamid egy szintetikus piperidin‑származék, amely mind a haloperidol-, mind a difenoxilát‑struktúrát magában foglalja.
A loperamid a perifériás opioid‑receptorok agonistája. A bélfal opioid‑receptoraihoz kötődik, gátolva az acetilkolin és a prosztaglandin felszabadulását. Ezáltal csökkenti a propulzív perisztaltikát és növeli az intestinalis tranzitidőt. A loperamid növeli az analis sphincter tónusát és így csökkenti az inkontinenciát és a sürgősséget.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A loperamid a bélből könnyen felszívódik.
Biotranszformáció
A loperamid a májban csaknem teljes mértékben metabolizálódik (főként oxidatív N-demetilálódás révén, „first pass” metabolizmus), ezért a per os adott készítmény biohasznosulása igen alacsony. A maximális plazmaszintet 3‑5 óra múlva éri el.
Elimináció
Eliminációs felezési ideje a plazmában 11 (9‑14) óra.
Felnőtteknél csak kismértékben jut át a vér-agy gáton.
⅓-a változatlan formában, ⅔-a metabolitok formájában a széklettel ürül. A hatóanyag kevesebb mint 2%-a távozik változatlan formában a vesén keresztül.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Akut toxicitás
Az orálisan adott loperamid LD50‑értéke különböző állatfajok esetében 41,5 és 185 mg/ttkg között volt.
Krónikus toxicitás
A krónikus toxicitásra vonatkozóan patkányokon 18 hónapon, valamint kutyákon 12 hónapon keresztül 40 mg loperamid/ttk/nap (240×MHUL= Maximum Human Use Level – legnagyobb dózisú humán alkalmazásnak megfelelő szint), illetve 5 mg loperamid/ttkg/nap (30×MHUL) orális dózisokkal végeztek vizsgálatokat.
A vizsgálat során a lelassult súlygyarapodáson és a csökkent táplálékfogyasztáson kívül más toxikus hatást nem észleltek.
Mutagén és tumorkeltő potenciál
A loperamid több in vitro és in vivo tesztben sem bizonyult mutagénnek. Tumorkeltő potenciáljáról hosszú távú állatkísérletes adatok nincsenek.
Reprodukciós toxicitás
Patkányokon végzett reprodukciós és embrionális toxicitási vizsgálatok során, 40 mg /ttkg/nap orális loperamid dózis mellett jelentős maternalis toxicitás jelentkezett, és a fogamzóképesség is erősen csökkent.
Nyulak esetén 5, 20, ill. 40 mg/ttkg dózisok per os adását követően maternalis toxicitást és fokozott embrioletalitást figyeltek meg. Ezek a vizsgálatok teratogén hatásokra nem utaltak.
Patkányokon végzett fertilitási vizsgálatok a hímek esetében nem mutattak fertilitási zavarokat. Nőstényeknél a 40 mg/ttkg/nap loperamid dózis mellett a fertilitás teljes gátlását figyelték meg. A következő legalacsonyabb dózis (10 mg loperamid/100 g táplálék) mellett ilyen hatások nem jelentkeztek.
Patkányok esetében, az embrionális fejlődés kezdetétől egészen a laktációs időszak végéig adagolt 40 mg/ttkg/nap loperamid dózis csökkentette a születési súlyt, valamint a fiatal állatok súlygyarapodását egészen a laktáció végéig.
A loperamid az anyatejben is megjelenik. Humán terhesség, ill. szoptatás ideje alatt történő alkalmazására vonatkozólag nincs tapasztalat.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Magnézium-sztearát
Talkum
Kukoricakeményítő
Laktóz-monohidrát
Sárga vas-oxid (E 172)
Patent kék (E 131)
Titán-dioxid (E 171)
Zselatin
Fekete vas‑oxid (E 172)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
5 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 25°C-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
10 db, 20 db vagy 30 db kemény kapszula fehér átlátszatlan PP/Alu buborékcsomagolásban és dobozban.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Sandoz Hungária Kft. H-1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47.
Magyarország
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)
OGYI-T-5711/01 Lopedium 2 mg kemény kapszula, 10×
OGYI-T-5711/02 Lopedium 2 mg kemény kapszula, 20×
OGYI-T-5711/04 Lopedium 2 mg kemény kapszula, 30×
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1997. január 1.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. november 20.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2015. július 6.
