1. A GYÓGYSZER NEVE
Rhinathiol 1,33 mg/ml köhögéscsillapító szirup felnőtteknek
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
1,33 mg dextrometorfán-hidrobromid (0,975 mg dextrometorfán) 1 ml szirupban.
Ismert hatású segédanyagok:
Milliliterenként 774,97 mg szacharózt tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6. 1 pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Szirup: átlátszó, enyhén viszkózus és opaleszkáló, halványsárga színű, sárgabarack szagú oldat.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Improduktív köhögés tüneti kezelése.
4.2 Adagolás és alkalmazás
A „Rhinathiol 1,33 mg/ml köhögéscsillapító szirup felnőtteknek” nem javasolt 15 év alatti gyermekek számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.
Adagolás
Felnőttek és 15 év feletti gyermekek és serdülők:
Egy adagoló kupaknyi (15 mg dextrometorfán-hidrobromid) szirup alkalmanként.
Szükség esetén a fenti adag 4 óránként ismételhető.
Maximális napi adag: 120 mg dextrometorfán-hidrobromid (8 adagoló kupak).
Időskor, illetve máj- és/vagy vesekárosodás:
Károsodott vese- és májműködés esetén óvatossággal alkalmazható (lásd 4.4 pont).
A kezdő adagot a szokásos ajánlott adag felére kell csökkenteni, ami a beteg egyéni válaszreakciójától függően szükség szerint emelhető.
Súlyos vese- vagy májkárosodásban az adagok csökkentése vagy az adagok bevétele közti idő növelése szükséges.
Az alkalmazás módja
A kezelés ideje lehetőleg legyen rövid (5 napnál lehetőleg ne legyen hosszabb).
A kezelés csak addig tartson, amíg a köhögés fennáll. Az ajánlott adagot nem javasolt túllépni.
4.3 Ellenjavallatok
- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- Légzési elégtelenség vagy asztmatikus köhögés, tekintet nélkül annak súlyosságára.
- Légzésdepresszió.
- Krónikus obstruktív tüdőbetegség.
- Pneumonia.
- Produktív köhögés.
- MAO-gátlókkal történő egyidejű alkalmazás, vagy MAO-gátlók szedése az elmúlt 2 hétben.
- 15 év alatti életkor.
- Szoptatás.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Óvintézkedések:
- köhögéscsillapító alkalmazása előtt a köhögés specifikus kezelést igénylő okait orvosi vizsgálattal kell tisztázni;
- nem alkalmazható folyamatosan fennálló, vagy krónikus köhögés (úgymint dohányzás okozta köhögés, asthma bronchiale, emphysema) eseteiben, illetve ha a köhögés produktív, mivel a szer alkalmazása gyengíti az expectoratiót, (ami fokozza a légúti ellenállást);
- mastocytosis esetén alkalmazása kerülendő, mivel a dextrometorfán aktiválhatja a hízósejteket, ami hisztamint szabadíthat fel a társuló tünetek kíséretében,
- a kezelés ideje lehetőleg legyen rövid (5 napnál lehetőleg ne legyen hosszabb);
- ha a köhögés nem mérséklődik a köhögéscsillapító szokásos adagjainak alkalmazása mellett, az adagot nem szabad emelni, a klinikai állapotot kell felülvizsgálni.
- a dextrometorfán alkalmazásánál fennáll a hozzászokás lehetősége. Tolerancia kialakulásához, illetve mentális és fizikai függőséghez vezethet. A javasolt adagot, illetve a kezelés időtartamát túllépni nem szabad.
- a dextrometorfánnal való visszaélés és függőség eseteit jelentették. Óvatosság ajánlott, különös tekintettel a serdülőkre, fiatal felnőttekre és azon betegekre nézve, akiknek a kórtörténetében szerepel gyógyszerrel vagy pszichoaktív szerekkel való visszaélés és/vagy alkoholizmus.
- óvatossággal alkalmazható károsodott vese- és májműködés esetén, súlyos vese- vagy májkárosodásban az adagok csökkentése vagy az adagok bevétele közti idő növelése szükséges.
- a dextrometorfánt a hepatikus citokróm P450 2D6 metabolizálja. Az enzim aktivitása genetikailag meghatározott. A teljes népesség nagyjából 10%-a lassú CYP2D6-metabolizáló. A lassan metabolizáló és a dextrometorfánnal egyidejűleg CYP2D6-gátlót használó betegek a dextrometorfán fokozott és/vagy elhúzódó hatásait tapasztalhatják. Ezért óvatosság ajánlott azon betegek esetén, akik lassú CYP2D6-metabolizálók vagy CYP2D6-gátlókat használnak (lásd a következő bejegyzést, és a 4.5 pontot is).
- Szerotonin szindróma:
A dextrometorfán szerotonergikus szerekkel, pl. szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI-k), a szerotonin-metabolizmust károsító gyógyszerekkel (többek között monoaminoxidáz-gátlókkal (MAOI-k)) és CYP2D6-gátlókkal való egyidejű alkalmazásával kapcsolatban szerotonergikus hatásokról, többek között a potenciálisan életveszélyes szerotonin szindróma kialakulásáról számoltak be.
A szerotonin szindróma a mentális állapot változásaival, autonóm instabilitással, neuromuszkuláris rendellenességekkel és/vagy gyomor-bélrendszeri tünetekkel járhat. Ha szerotonin szindróma gyanúja áll fenn, a Rhinathiol köhögéscsillapító gyógyszerrel való kezelést abba kell hagyni (MAO-gátlók egyidejű alkalmazása ellenjavallt: lásd 4.3, 4.5, továbbá 4.9 pont),
- óvatosság ajánlott azon neurológiai betegségekben szenvedő betegeknél, akinél a köhögési reflex jelentős mértékben csökkent (pl. sztrók, Parkinson-kór, demencia),
- ha a dextrometorfánt szekretolítikumokkal együtt alkalmazzák olyan, már fennálló tüdőbetegségben, mint pl. a fokozott nyákképződéssel járó cisztás fibrózis és bronchiectasia, a köhögési reflex csökkentése a nyák kumulálódásához vezethet, ami súlyos állapotot idézhet elő.
- együttes alkalmazása egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal, beleértve az alkoholt is, kölcsönösen felerősíthetik a központi idegrendszerre gyakorolt gátló hatást (lásd 4.5 pont).
Diabetes mellitus esetén figyelembe kell venni a készítmény szacharóztartalmát: egy adagoló kupak 8,74 g szacharózt tartalmaz.
Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz-hiányban a készítmény nem szedhető.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Együttes alkalmazása ellenjavallt:
A dextrometorfán növelheti a szerotonintoxicitás (szerotonin-szindróma) kialakulásának kockázatát, különösen olyan szerotonerg gyógyszerek alkalmazása mellett, mint pl. a MAO-gátlók vagy SSRI-ok.
- A dextrometorfán alkalmazását megelőző vagy azzal együttes kezelés olyan gyógyszerekkel, amelyek a szerotonin metabolizmusára vannak hatással, így pl. a MAO-gátló-típusú antidepresszánsok, a szerotonin-szindróma kialakulását eredményezhetik, amelyet neuromuszkuláris hiperaktivitás, autonóm hiperaktivitás és megváltozott mentális állapot jellemez.
- szekretolítikumokkal történő együttes alkalmazása fennálló tüdőbetegségben (pl. a fokozott nyákképződéssel járó cisztás fibrózis és bronchiectasia), a köhögési reflex csökkentésével a nyák kumulálódásához vezethet, ami súlyos állapotot idézhet elő.
Együttes alkalmazása nem ajánlott:
- alkohollal: a centrális támadáspontú köhögéscsillapítók szedatív hatását fokozza. Ennek eredményeként az éberség csökken, ami veszélyes lehet gépjárművek vezetése, vagy gépek kezelése során. A dextrometorfán ugyanakkor felerősítheti az alkohol központi idegrendszerre gyakorolt gátló hatását. Alkoholtartalmú italok, és egyéb alkoholtartalmú gyógyszerek alkalmazását a kezelés alatt kerülni kell.
Együttes alkalmazása körültekintést igényel:
- egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal: morfin-származékok (fájdalomcsillapítók, köhögéscsillapítók és leszoktató kezelés), neuroleptikumok, barbiturátok, benzodiazepinek, anxiolitikumok, altatók, szedatív antidepresszánsok, szedatív H1-antihisztaminok, klonidin és rokon szerek, baklofén, talidomid: a fokozott központi idegrendszeri depresszió miatt, ami az éberség csökkenéséhez vezet, ami veszélyes lehet gépjárművek vezetése, vagy gépek kezelése során;
- egyéb morfin-származékok (fájdalomcsillapítók, köhögéscsillapítók és leszoktató kezelés): a légzőközpont depressziója miatt, ami erősödhet a készítmények együttes alkalmazása során, különösen időskorban.
- CYP2D6-gátlók: A dextrometorfánt a CYP2D6 metabolizálja, és first-pass metabolizmusa jelentős mértékű. Erős CYP2D6 enzimgátlók egyidejű használata a dextrometorfán szintjét a normálérték többszörösére növelheti a szervezetben. Ez az adott beteg esetében megnöveli a dextrometorfán toxikus hatásainak (nyugtalanság, zavartság, remegés, álmatlanság, hasmenés és légzésdepresszió) kockázatát és a szerotonin-szindróma kialakulásának esélyét. Az erős CYP2D6 enzimgátlók közé tartozik a fluoxetin, a paroxetin, a kinidin és a terbinafin. A kinidinnel való egyidejű alkalmazás során a dextrometorfán plazmakoncentrációja 20-szorosára emelkedett, ami súlyosbította a központi idegrendszert érintő mellékhatásokat. Az amiodaron, a flekainid, a propafenon, a szertralin, a bupropion, a metadon, a cinakalcet, a haloperidol, a perfenazin és a tioridazin hasonlóan hat a dextrometorfán metabolizmusára. Ha szükséges a CYP2D6 enzimgátlók és a dextrometorfán egyidejű használata, a beteget meg kell figyelni, és a dextrometorfán adagját szükség esetén csökkenteni kell.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A dextrometorfán terhességben történő alkalmazására vonatkozóan nem végeztek megfelelő és jól kontrollált klinikai vizsgálatokat.
Experimentális tanulmányok és a klinikai gyakorlat során tett megfigyelések szerint a dextrometorfánnak nincs teratogén hatása. Ennek ellenére a terhesség első három hónapja alatt kerülni kell a szer alkalmazását.
A terhesség utolsó három hónapja során a dextrometorfán krónikus alkalmazása, függetlenül a dózistól, az újszülöttben elvonási tüneteket okozhat.
Terhesség végén, a magas adagok akár rövid ideig történő alkalmazása is, az újszülöttben légzésdepressziót okozhat.
Ezért a dextrometorfán terhesség ideje alatt történő esetenkénti alkalmazására, amennyiben az feltétlenül szükséges, csak gondos mérlegelés után, és orvosi felügyelet mellett kerülhet sor.
Szoptatás
A dextrometorfán átjut az anyatejbe. Egyéb centrális támadáspontú köhögéscsillapítók terápiás dózis feletti adagjainak szoptatás ideje alatt történő alkalmazása, a csecsemőkben, néhány esetben hypotensiót és légzési szünetet okozott. Ezért a szer alkalmazása szoptatás ideje alatt ellenjavallt.
Termékenység
A jelenleg rendelkezésre álló nem klinikai tapasztalatok alapján a dextrometorfán alkalmazásával kapcsolatban nem jelentettek termékenységre gyakorolt káros hatást.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Rhinathiol köhögéscsillapító szirup a javasolt adagolás mellett is okozhat enyhe álmosságot, szédülést, és hatással lehet az éberségre, ami befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Alkohollal történő egyidejű bevétel esetén ennek kockázata fokozódik.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A feltüntetett gyakoriságokat a következő megegyezés felhasználásával határoztuk meg:
Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem ismert: túlérzékenység, urticaria, fix gyógyszerkiütés, anaphylaxiás reakció, angiooedema, bronchospasmus
Pszichiátriai kórképek
Gyakori: zavartság
Nem ismert: hallucináció, függőség kialakulását jelentették a dextrometorfánnal való visszaéléssel összefüggésben
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: álmosság, szédülés, kábultság
Ritka: az éberség csökkenése
Nem ismert: forgó jellegű szédülés, érthetetlen beszéd, nystagmus, dystonia, különösen gyermekeknél
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: hányinger, hányás, székrekedés, gastrointestinalis panaszok
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei
Nem ismert: allergiás bőrreakciók, mint pl. viszketéssel kísért bőrkiütés
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Gyakori: fáradtság
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
4.9 Túladagolás
Tünetek és jelek:
A dextrometorfán túladagolásával összefüggésbe hozhatók a következők: hányinger, hányás, izomgörcs, izgatottság, zavartság, aluszékonyság, kábultság, nystagmus, kardiotoxicitás (tachycardia, rendellenes EKG, pl. QTc-megnyúlás), ataxia, toxikus pszichózis vizuális hallucinációkkal, túlzott izgatottság.
Túladagolás esetén az ismert mellékhatások gyakrabban vagy súlyosabb formában fordulhatnak elő: hányinger, hányás és gastrointestinalis tünetek, vertigo, szédülés, fáradtság, álmosság és hallucinációk.
A folyamatos túladagolás során fellépő nyugtalanság és túlzott izgatottság agitált állapotot eredményezhet.
További tünetek lehetnek a kómáig fokozódó gyenge koncentrálóképesség és tudatzavar (a súlyos intoxikáció jele), valamint hangulatváltozások, mint pl. dysphoria, euphoria, érthetetlen beszéd, kábultság, paranoid vagy zavarodott állapotig fokozódó dezorientáltság és téveszmék, fokozott izomtónus, görcsroham, ataxia, dysarthria, nystagmus, látászavarok, homályos látás, vérnyomásingadozás tachycardia.
Jelentős túladagolás esetén a következő tünetek figyelhetők meg: kóma, légzésdepresszió, rángatózás.
Dextrometorfán‑túladagolással összefüggésben szerotonin-szindrómát jelentettek (lásd 4,4 pont).
Dextrometorfán és más gyógyszerek, mint például difenilhidramin, kodein, metadon, alprazolám, fluoxetin, bupropion, benztropin, kinin, diltiazem és kvetiapin, együttes alkalmazásából adódó túladagolás (gyógyszerkombinációs mérgezés) végzetes kimenetelű eseteit jelentették.
Kezelés
Túladagolás esetén azonnali kórházi ellátás szükséges. Gyomormosás és orvosi szén alkalmazása javasolt.
- Aktív szén adható olyan tünetmentes betegeknek, akiknél az elmúlt egy órában történt a dextrometorfán túladagolása.
- Azoknál a betegeknél, akik dextrometorfánt vettek be és szedált állapot vagy kóma állt be, naloxon alkalmazása megfontolandó az opioidok túladagolásakor jellemző szokásos adagban. A rohamokra adott benzodiazepin, illetve a szerotonin szindrómából eredő hyperthermia kezelésérebenzodiazepin adás és hűtés alkalmazható.
Légzésdepresszió esetén: asszisztált lélegeztetés és naloxon alkalmazása (az adagok jelentősen eltérnek az egyes intoxikációk esetén):
- Felnőttek: 0,4-2 mg iv. A kezdőadag szükség szerint ismételhető 2-3 perces szünet elteltével 10 mg összdózis eléréséig.
- Gyermekek és serdülők: a szokásos kezdőadag 10 mikrogramm/ttkg, szükség szerint ismételve 100 mikrogramm/ttkg összdózisig.
Görcsroham esetén: benzodiazepinek alkalmazása: felnőttek és nagyobb gyermekek esetén intravénásan, kisebb gyermekek esetében rectalisan.
Szerotonin szindrómából eredő hyperthermia esetén: benzodiazepin és hűtés alkalmazható.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: köhögéscsillapítók, kivéve a köptető kombinációkat, ATC kód: R05D A09
Hatásmechanizmus
A dextrometorfán egy szintetikus morfin-származék. Központi támadáspontú köhögéscsillapító. Emeli a nyúltvelői köhögési központ ingerküszöbét azáltal, hogy gátolja az afferens stimulációját. Terápiás adagok alkalmazása mellett nem gátolja a légzőközpontot, magasabb dózisok esetén azonban gátolhatja azt. A köhögéscsillapító hatás per os alkalmazást követően 30 percen belül jelentkezik, és 4‑5 óráig tart.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Biotranszformáció
A dextrometorfánt a máj gyorsan és nagymértékben metabolizálja a szájon át történő alkalmazást követően.
Humán önkéntesekben a dextrometorfán farmakokinetikájának fő meghatározója a genetikailag szabályozott O-demetiláció (CYP2D6) volt.
Kiderült, hogy ezen oxidációs folyamat tekintetében különböző fenotípusok léteznek, ami az alanyok között rendkívül változatos farmakokinetikát eredményez. A nem metabolizált dextrometorfán a három demetilált morfinán metabolittal, azaz a dextrorfánnal (más néven 3‑hidroxi‑N‑metilmorfinánnal), a 3-hidroximorfinánnal és a 3-metoximorfinánnal együtt konjugált termékként kimutatható a vizeletből.
A fő metabolit a köhögéscsillapító hatással szintén bíró dextrorfán. Bizonyos egyénekben a metabolizmus lassabban megy végbe, így a vérben és a vizeletben a változatlan dextrometorfán van túlsúlyban.
Az intenzív metabolizációnak, valamint a szövetekbe történő gyors eloszlásnak köszönhetően a nem metabolizálódott dextrometorfán plazmaszintje nagyon alacsony (kevesebb, mint 1 ng/ml). 60 mg dextrometorfán szirupban történő alkalmazását követően a legfőbb metabolit csúcskoncentrációját (Cmax = 386 ng/ml) 2 óra alatt éri el; és a felezési ideje 3,3 óra.
A dextrorfán plazmafehérjékhez való kötődésének mértéke nem ismert.
Elimináció
A dextrometorfán és metabolitjainak a kiürülése elsősorban vizelet útján (glükuronidok és szulfátok alakjában) történik. Átlagosan az alkalmazott adag 80%-a található mag a vizeletben 48 óra alatt.
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Nincsenek olyan preklinikai adatok, melyek a szer klinikai alkalmazását korlátoznák.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Nátrium-benzoát,
Sárgabarack aroma,
Citromsav-monohidrát,
Szacharóz,
Tisztított víz.
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
3 év.
Felbontás után 4 hét.
6.4 Különleges tárolási előírások
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
200 ml oldat garanciazárást biztosító, PE tömítéssel ellátott, alumínium csavaros kupakkal, vagy PP/PE gyermekbiztonsági zárókupakkal lezárt, átlátszó, borostyán színű üvegben.
1 üveg + PP adagolókupak dobozban.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk
Nincsenek különleges előírások.
Megjegyzés: X (egy keresztes)
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).
7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA
Opella Healthcare Commercial Kft.
1045 Budapest, Tó u. 1-5.
8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA
OGYI-T-9257/02
9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA
A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. március 19.
A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. december 14.
10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2021.10.01.
